Írományok gyűjteménye

Semmi ágán ülszívem. Csillagok fáznak.Miénk itt a tél.

Tavasz ígéretNyár emlék, virág sehol.Mégis él minden

Hallgatom hangjátaz őszi szélnek; vigyenmindent mit akar

Nyugodj meg! Csak a légszomjtól torzult arcodíly' kacagtató

Ne félj a téltől!Hónál és dermedt fagynális van hidegebb.

Nagy csend a csend. Szélse jár. Gondolataimindulnának már

Eltűnő világburkolja ködbe magát.Menjen csak, vesszen.

A csend lehet csakbeszédesebb széthullnikész világoknál

Végére érekaz évnek, meséknek,talán életnek....

Nem oldoz fel máralóluk semmi. Magamadtam fel magam.

Üres ágakonvár rám az új tél. Jövöktárd ki hűs karod.

Ajtóm előtt vára tél. Testem melegétóvom. Tőled is

Az élet sem mástévedésbe oltott cseppkis felsóhajtás

Vaksötét csendbenhallgat az ősz. Némárabénult önmagában

Fade away worlddissolve in ether. Rest, tillthe warm spring arrives

Ködbe öltözöttházam előtt reszkető,meztelen meggyfám

Bomló tetemek,rothadó élet szagaez az én időm