Írományok gyűjteménye

Virágot? Sosem!De a rétre kifekszembármikor veled

Egy virág. Tavasz.Semmiség igazán. CsakMaga az élet Ezt egyszer meg kellene írni franciául.

Fűben a harmatágon a rügy - én vagyok -trilla madárfütty

Kopár mezőkrekét kézzel szór életetébredő tavasz

Fűszer illatotés álmokat hoz újraa keleti szél

Lejtőn lefelefutok veled, s mímelemel nem érhetlek

Ablakom tájátmeg-meg karcolja egy-egyfehér jégvirág

Fehér föld felettfehér fellegek csak a lelkek feketék

Fehér hóvirágszigeteken megtörőtéli hó-világ

Telihold ragyogfenn, idelenn fájnak ahajnali fagyok

Minden világosmég a lehulló csepp iskristály és tiszta

Igyekszem kicsit visszatérni a haiku gyökereihez. Ennek fényében nem adok mostanában minden haikunak címeket, hanem mint ahogy Basho is inkább az évszakokkal jellemzem a verseket. Meleg télnapontavasz-ébredő élethalálost téved  

Felkelő napnála fák fagyott ágaiösszecsendülnek

Nem taposom márbejárták annyian énnézni szeretem

Poharam ürülborom fogytán mégis avilág kerekebb