Csordul a pohár mélyén az édes törköly
jöjj közelebb, de nagyobbat hörpölj,
mint szívben az érzés, és mondd nekem tovább
hogy soha se volt még szebb ez a nyár
hogy szeretsz még élni, lassan elégni
ha fáj is a múltban a sors.
Nincs közelebb és nem lesz már soha jobb,
egy élet van, hát féllábon elhordod.
Forduljon utána a bánat,
nem születek újra, hiába várja.
Eltemettelek magamban mélyen
mehetsz már várnak rád régen
hogy itt voltál nem volt szebb
és nem lesz rosszabb, ha elmégy
itt marad utánad úgyis az emlék,
és megyek majd én is, hisz tudod
Nincs közelebb és nem lesz már soha jobb,
egy élet van, hát féllábon elhordod.
Forduljon utána a bánat,
nem születek újra, hiába várja.
Meleg már nekem ez a nyár, maradjon másé
nem kell, a Nap sem, a ragyogásért
nem bolondul már többet a szívem
csak ezt a csikket még végigszívom
és ha kihült majd eloltom.
