Tollamból talán - ha máséből folyik is - cseppenhet arany
Addig marad míg visszavonhatatlanulmegtanul szállni.
Ma nem mesélekDe bátran nézz be hozzámCsendem várni fog
Még ma is mint tízÉve hiszek, csak több lett A keserűség.
Talán máshogy nem - csak ha emléked őrzöm - tudlak feledni.
Ember és álomKözül ha az álom érhamarabb véget
Engedj még inni!A lelkem sűrű, lehúz;fel kell oldanom
A tűzkarikánkényszeríts át. Hadd legyensaját /t/örvényem
Az ág végén hűs tavaszi napsugárbanmelegszik lelkem
Jókedv ha találhárom soromban bújkálélet és halál