Tollamból talán - ha máséből folyik is - cseppenhet arany
Keresem bármilymessze legyen befogadegyszer: holdnapom
Idusán már túlszelei tán még visznek és én sodródom
A tökéletesvilágban hibátlanulnincsen helyem.
Lehalkítalakmagamban, hogy ne halljamsűrű némaságod
Rügyeket kergeta szél hajnali ágon,ki nem pattintja.
Hagyd csak, magam semgyűrhettem volna szebbenzsebre a lelkem
Hiányod néhaoly nehéz, nem bírom elmelletted ülve
Játszik a tér ésjátszik az idő velem.Én csak élvezem.
Vannak titkaimit tudni sem akarokcsak hagyni, legyen.
Minden árvácskaszélben-rezgő árnyéka megmarad nekem.
Óvatos kezemfogta, szám megköszönte,és visszaadtam
Tócsákba gyűjtiarcom másait a frisstavaszi zápor
Boldog, izgatottpercek űzik egymást, csaktelik a reggel
Végül az életis csak rét. Nyílik rajtavirág, kutyaszar.
Mert az igazságmindig ott van, mint ez a vers, olvasatlan.
Szél karja ölelhosszan, csak úgy, mint a fát.Én is. Hosszabban.
Nem sikerül, hátel nem mondom. Elég azha csak én tudom