lágy esőben, a saroknál.
Hallotta már, hogy érte jön
kaszáját fenve a halál.
"Beszáradt ajkamra tedd a csókot,
mit bánom is ha keserű!
Éltem alatt már meglegyintett
kocsi képében jobb kezed,
tíz éven át vártam még
asszonyom ha megbocsát,
ölelő karját ő lökte el,
s én csókolhattam az út porát."
- Koldúsok vagyunk mindahányan
s az évek szállnak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk Jézus Herceg!
