Írományok gyűjteménye

Pitypang a szélben - úgy szállok szerte én isSemmitérően

Az utóbbi 3 át nem aludt éjszakához egy töredék, ami talán sosem lesz befejezve. Tudod, szeretek ülni az erkélyen.A cigaretta keresű íze olvad a számbanfigyelem, ahogy a hamu megbillenés nézem mi minden táncol az éjszakában. Lámpást ad az Úr mindenek kezébeés álomlepkéket…

Ezt az éjszakátegyütt virrasztottuk átfehér meggyvirág.

Békák görögnek.A tóparti harctérenApró őrszemek.

Gyöngyvirág tövekalatt megbújó harmatszikrázó kövek

Az éjjel sem csaksötétség és félelemcsillag is és szép

Ezer szavam vanha megjössz mégis ülnék snéznélek némán

Ezer és ezercseppel fürdet az eső.Hogy szeret engem!

Bright, shining air,glittering green grass. Finallybeloved spring is back

Felhők mögötticsenddé lett a tavaszElőtte esik.

Egy áprilisikis méhet ledöfött avétlen kardvirág

A márciusinap fénye kötötte ahajad kévébe

Csanád óriás leszVeszekedtem önmagammal,mintt törpével egy óriás:- Csanád, ne haragudj a világra!Csanád, hová mégy, mit csinálsz?Gyere le végre a fellegekből!Ideológiát? Nem szabad!Rettenetes, megint ledobtad magadról az ékszíjat!Hiába szidtam, fenyegettem,nem is hederítettem…

Eső illattalébreszt de többet nem ad.Inkább elillan

Tőr hegyén a szívméreg, pohár pereménnapsütött tavasz

Jelképed nevepredesztinálta sorsodárva kokárda

Tárd ki a szemed!Vár a világ. De fényenélkül vak vagyok.

Sosem voltam mégíly egyedül magamrahagyott magányom

Hatalmas karod!Kitártad s egyszeriben eltűnt a világ.

Csend. Néma, süket.Hallgatok. Üvöltenék.Nagyon féltelek.

A partról lesemhogy hordja kincsét egyrea szőke Tisza

Kereslek, akártenger a hegyet. Nemlellek magamban

Szívem pihennedkéne. Mióta ismerszmúzsás súlyt cipelsz

Igen, találtam egyet. Véletlen jött szembe velem, nem hívtam, nem kértem, jött. Ő sem akart engem. Semmivel jobban, mint mást. De találkoztunk. És nekem ez jó. Ne kérd, nem adom. De Te is megtalálhatod. Abban tudok segíteni.

Csodás világ mifeltűnik szüntelen atörött üvegen