Írományok gyűjteménye

A partról lesem
hogy hordja kincsét egyre
a szőke Tisza

Kereslek, akár
tenger a hegyet. Nem
lellek magamban

Szívem pihenned
kéne. Mióta ismersz
múzsás súlyt cipelsz

Igen, találtam egyet. Véletlen jött szembe velem, nem hívtam, nem kértem, jött. Ő sem akart engem. Semmivel jobban, mint mást. De találkoztunk. És nekem ez jó. Ne kérd, nem adom. De Te is megtalálhatod. Abban tudok segíteni.

Csodás világ mi
feltűnik szüntelen a
törött üvegen

Napsugár ölel
körül, körül, körül, én
beleszédülök

Tavasz, nyár, ősz, tél?
Nincs külömbség, ha csak a
vakondod kérded.

Csendesedj szívem
tudom már én is nem kell
semmit mondanod

Ébredő világ?
Új élet? Kérdezd erről
a hóembert meg.

Fázik az élet
Remélem új tavaszra
ébredek. Félek

Nem hívom fel! Ha
megtenném, csak távolabb
kerülne Tőlem.

Ne óvj magadtól!
Hibáid magam módján
kell elkövetnem

Csendes reggelem
nem zavarja a méhek
basszus döngése

Virágot? Sosem!
De a rétre kifekszem
bármikor veled

Egy virág. Tavasz.
Semmiség igazán. Csak
Maga az élet

Ezt egyszer meg kellene írni franciául.

Fűben a harmat
ágon a rügy - én vagyok -
trilla madárfütty

Kopár mezőkre
két kézzel szór életet
ébredő tavasz

Fűszer illatot
és álmokat hoz újra
a keleti szél

Lejtőn lefele
futok veled, s mímelem
el nem érhetlek

Ablakom táját
meg-meg karcolja egy-egy
fehér jégvirág

Fehér föld felett
fehér fellegek csak a
lelkek feketék

Fehér hóvirág
szigeteken megtörő
téli hó-világ

Telihold ragyog
fenn, idelenn fájnak a
hajnali fagyok

Minden világos
még a lehulló csepp is
kristály és tiszta

Igyekszem kicsit visszatérni a haiku gyökereihez. Ennek fényében nem adok mostanában minden haikunak címeket, hanem mint ahogy Basho is inkább az évszakokkal jellemzem a verseket.

Meleg télnapon
tavasz-ébredő élet
halálost téved